Budapesti rövidcsőrű galamb
Az emberek mindig szerettek beavatkozni a természet rendjébe, formálni, alakítani igyekeztek az állatokat is. A házigalamb olyan állatfaj, amelyik a legnagyobb hajlomot mutatja a változatosságra, s ezt a tulajdonságát a galambtenyésztők már évszázadok óta ki is használták. A véletlenül felbukkant tulajdonságokat próbálták még különlegesebbé tenni, majd genetikailag rögzíteni.
A magyar rövidcsőrű galamb tenyésztők a budapesti díszgólyás és a bécsi rövidcsőrű galamb keresztezésekor olyan egyedeket kaptak, melyek a két galambfajta legszebb tulajdonságait is messze felülmúlták. Ebből a keresztezésből egy extrém megjelenésű galambfajta, a budapesti rövidcsőrű jött létre, melynek fajtaleírását 1968 – ban alkották meg a tenyésztők. Az új galambfajtát rövid idő alatt Magyarországon kívül Nyugat – Európa országaiban, az Egyesült Államokban és az arab világban is megkedvelték.
A budapesti rövidcsőrű úgynevezett „alakgalamb”, karrakterét jellegzetes feje és kecses alakja határozza meg. A feje egyetlen galambfajtáéhoz sem hasonlítható. Jellemzői, hogy a fejtető szélessége és hosszúsága azonos méretű, a fejen három kiemelkedés látható, az egyik a tarkónál, míg a másik kettő a szemek fölött. A fejtető középen bemélyed, elől meredek homloka van, mely alatt található a rövid, bab alakú csőr. Jellegzetes tulajdonsága a nagy, nyitott kék szem. A szem nagyságát növeli, hogy a szemhéjak nem fedik teljesen a szemgolyót, un. „nyitott” szemük van. Ezek a tulajdonságok a galamb fejének arcszerűséget kölcsönöznek. A tenyésztők azt szeretik, ha a galambnak minél nagyobb feje van, de mindez kevés , az igazi szépséghez hozzátartozik egy hosszú, vékony nyak, egy karcsú, nyúlánk test, hosszú lábakkal.
Ezt a galambfajtát az alábbi színváltozatokban tenyésztik:
1.fekete csőrűek csoportja: kék /budai kék /, kék kovácsolt, gólyás /budapesti díszgólyás/ és fekete
2. világos csőrűek csoportja: fekete, fehér, vörös, sárga, májszínű, ezüst, szalagos kék, kovácsolt kék és a különböző fakó színűek. Az egyszínűek mellett csapos és szívhátú rajzzal is tenyésztik őket.
A budapesti rövidcsőrű galambot nagyon nehéz tenyészteni. Rövid csőrűk miatt fiataljaikat maguk nem képesek felnevelni, ezért dajkagalambokat kell alkalmazni. A dajkák alá a tojásokat tehetik a tenyésztők, vagy a néhány napos fiatalokat cserélik ki a rövidcsőrű és a dajkagalambok között. Manapság már vannak tenyésztők, akik a papagájfiókák neveléséhez használt eleséggel, mesterségesen nevelik fel a galambfiókákat.
Azok a tenyésztők, akik sok fiatalgalamb közül szeretnének válogatni számoljanak azzal, hogy egy pár szülőpártól évente csak három – négy fiatalt lehet felnevelni. Azoknak ajánlom a fajta tenyésztését, akikben kellő kitartás és türelem van, és tudnak örülni a kisszámú, de rendkívül szép szaporulatnak. Eredményes tenyésztésük igazi mestermunka, a tenyésztői tudás próbaköve.
Dr . Czeglédy Pál
|