Budapesti rövidcsőrű galambok négy kiállításon

Mozgalmas kiállítási szezont tudhatnak maguk mögött a budapesti rövidcsőrű galambok tenyésztői.

Négy jelentős kiállításon volt lehetőségük bemutatni galambjaikat. Beszámolómat ezekről a kiállításokról készítettem, szeretném közzétenni az eredményeket és elmondani azokat a tanulságokat,melyekből mindenki – tenyésztő, bíráló, szemlélő – egyaránt okulhat.

            IKC KIÁLLÍTÁS HOLLANDIA:

2012 évben korán kezdődött a kiállítások szezonja. A magyar rövidcsőrűgalamb- tenyésztők részére nagyon későn, október közepén érkezett a kiállítási felhívás. Ez a meghívó felkészületlenül, váratlanul érte a magyar tenyésztőket, emiatt csak Répás Sándor, Szőke András és Virág Gábor vállalkozott a hosszú utazásra és vitt 25db. ceglédi rövidcsőrű és 3 db. budapesti rövidcsőrű galambot a bemutatóra.

A kiállítás nagy csalódás volt számukra. Nagy várakozással remélték, hogy sok szép rövidcsőrű galambot fognak ott látni, ám szomorúan állapították meg, hogy a hajdani kiállításokon látott több száz rövidcsőrű galamb helyett most csak 47 kiállított példányt láttak ebből a fajtából. Annak ellenére, hogy bírálójuk 11 db-ot kiválónak, 4 db-ot kitűnőnek minősített, véleményük szerint a galambok gyenge minőségűek voltak. Kitűnő eredményt lehetett elérni olyan keresztcsőrű egyeddel, melynek csőrét meg sem kísérelte kiigazítani a tenyésztője. Hazatérve Virág Gábor nagyon sok ott készített fotót tett fel a klub honlapjára. A képek megtekintése után azt tanácsoltam neki, hogy csak néhány képet hagyjon fent, mert a sok rossz galambról készült fotó rontja galambjaink hírnevét.

            A magyar galambok közül Virág Gábor budapesti rövidcsőrű májszínű szívhátú hímje 97 ponttal „világgyőztes” lett. Répás Sándor 2db. Fekete ceglédi szívhátú galambja pedig „ kiváló „ minősítést ért el.

            Sajnos az utóbbi években az IKC szervezetének fokozatos leépülését tapasztalom. Nem sikerült a vezetésben a nemzedékváltást megoldani. A néhány évig regnáló fiatal elnök kollektíva nélkül próbált egyedül vezető lenni, nem figyelt az idősek érzékenységére, érdekeire és ezt a kísérletét az idősek visszaverték. Az idős tenyésztők azonban koruk és egészségi állapotuk miatt aktivitásuk csökkenése következtében ma már csak „fáradt turistaként” járnak a kiállításokra, ahogy ezt találóan egy magyar tenyésztőtársunk Varsóban megállapította. A fiatalok sértődötten ,háttérből figyelik a klub agóniáját. Bár  sokszor nem értettünk egyet az IKC „különcködéseivel” egyéni szabályaival , de most távolról szomorúan nézzük és féltjük, hogy felszámolódik az a nemzetközi szervezet, amely az elmúlt század utolsó harmadában felkarolta a budapesti rövidcsőrű fajtát, anyagilag segítette a magyar tenyésztőket, hogy kijuthassanak galambjaikkal a számukra nehezen megközelíthető Nyugat-Európába.      

            ORSZÁGOS KIÁLLÍTÁS - DABAS  

Szövetségünk  megalapításának 130. évfordulóján rendezett Jubileumi Kiállítás szokatlanul korai időpontban, november végén került megrendezésre. Abban bíztam, hogy a tenyésztők nagyobb számban vesznek részt a kiállításon, mivel ekkor még nem kellett félni a téli útviszonyoktól. Sajnos tévedtem, mert az országos kiállításra benevezett egyedek száma még a tavalyinál is kevesebb volt. Budapesti rövidcsőrűből is mindössze 59 db. galambot állítottak ki. A csökkenő létszám lehetővé tette, hogy a galambokat országos kiállításon első alkalommal egysoros ketrecben lehetett bemutatni. Ez lényegesen emelte a kiállítás látványosságát, valamennyi galambot azonos feltételek, jó látási viszonyok között lehetett bírálni és megszemlélni.

            Nagyon örültem ennek a változásnak, de még jobban annak, hogy a kiállítók egybehangzó véleménye alapján az elmúlt évek legjobb kollekciója volt látható a bemutatón.

           A bírálatot Király István végezte. Az 59 db. általa bírált galambból 19 db. volt kiváló, egy db. pedig kitűnő. Vagyis a galambok egyharmada az ˇigen jó”-nál jobb minősítést kapott. Nagyon kritikusan szoktam figyelni a bírálatokat, nem tartom helyesnek, ha érdemtelenül osztogatják a bírálók a kiváló címet, de ezen a kiállításon nem sokalltam a kiválók számát. Igaz, most is akadt olyan kiváló egyed, amelyen lehetett vitatkozni, hogy túlértékelte a bíráló, de találtam két galambot, amelyiknél csak egy kívánalmat tüntetett fel a bíráló, s ennek ellenére 95 ponttal „igen jó”-ra minősítette.

            A bemutatott galambok sorát 5db. fehér színű budapesti rövidcsőrű nyitotta, közülük Granyák Antal tojója lett kiváló. A fehéreket 7db. fekete színű galamb követte. Ezek közül kiemelkedett Dr. Czeglédy Pál kollekciója, melyből 2db. hím és 1db. tojó kiváló, a harmadik hím 95 pontos lett. Ezen kollekció 383 pontjával a tenyésztő „Magyar mester tenyésztő” címet érdemelt

 ki.  A  kiválók közül a „fajtagyőztes” az 1876-os számú ketrecben levő hím lett. Erről e hímről írtam a megelőző klubkiállítás után, hogy nem nagyon találni rajta hibát, de hiányzik belőle szerintem valami „extra”. Most ismét győztes lett, de egy másik bíráló minősítése alapján.

            A sorban a katalógus szerint egy ”olajszínű”galamb következett, pontosan húsz hellyel később pedig egy májszínű. A kollekció végén ismét találtam két májszínű galambot, de ezeket tévesen szívhátúnak írták. Az „olajszín” megnevezést  / helytelenül, mert ilyen szín nem szerepel a Fajtaleírásban / Virág Gábor használta, galambja kiváló lett. Következett 6db. vörös színű galamb, melyeknek eleganciájuk mellett feltűnő volt nagyon szép vörös színük. A két kiváló hímet Dr.Czeglédy Pál állította ki.

            A vöröseket a legnépesebb szín, a sárga követte 13db. kiállított galambbal. A 13 db. galambot öt tenyésztő állította ki. Négyüknek / Dr. Czeglédy Pál, Granyák Antal, Mochnács András és id. Szőke Sándor / lett egy-egy kiváló galambja. Abból a tényből, hogy négy tenyésztő állította ki a kiválókat, következett, hogy ez a színváltozat nem volt egyöntetű, hasonló galambok kollekciója.

            Jó átlagot képviselt a 9db. budai kék. Kiváló minősítést ért el  Dr. Meleg István hímje és Polecsák Sándor 1 - 1db. tojója és hímje. Polecsák Sándor második tojóját 97 ponttal kitűnőre minősítette a bíráló, ez egyben fajtagyőztes címet is jelentett. Ennél a galambnál a 97 pontot nem tartottam jogosnak, kézből szemlélve lehetett gyönyörködni szép markírozott fejében, rövid csőrében, rendkívül nagy értéknek tartom kicsi testnagyságát, de rövid lába miatt hiányérzetem támadt, nem találtam elég elegánsnak.

             Az Országos Kiállításon mindössze 8 db. budapesti díszgólyást állított ki Mochnács András és Polecsák Sándor . Mohnács 2 db, Polecsák 1 db. kiválója mellett 94 pontnál kevesebbet érő galamb nem volt. Nagyon örültem Mochnács András jó szereplésének,  tetszettek kistestű galambjai, remélem az elkövetkező években méltó vetélytársa lesz a Kálmán – Polecsák duónak.

            A kiállított négy szívhátú között a bíráló nem talált kiváló címre érdemesíthető egyedet. A sort a benevezett egyetlen deres színű galamb zárta. Kiváló minősítése Polecsák Sándor hatodik kiváló címét jelentette.

             Öszefoglalva: öröm volt látni az egysoros ketrecben elhelyezett galambokat, melyek a kiállítás korai időpontja ellenére is jó vedlettségi állapotban növelték a fajta és tenyésztőik hírnevét.

            EURÓPA KIÁLLÍTÁS – LEIPZIG

A három évenként megrendezett Európa Galamb- és Kisállat Kiállításról tudni kell, hogy mindig nagy látványosság, Németországban pedig az érdeklődők rendkívüli nagy száma tovább növeli jelentőségét. A benevezett 66 000 galamb mellett közel ugyanennyi díszmadár, baromfi, nyúl  és egyéb kisállat is bemutatásra került. A kiállítás szakmai szempontból nem hasonlítható egy nemzeti, vagy egy fajtaklub bemutatójához. Jelentősége abban van, hogy jó lehetőséget nyújt arra, hogy a különböző országok tenyésztőinek galambjait összehasonlítsuk és egy nagyon-nagy látogatói kör  előtt mutassuk be.

 Tenyésztői berkekben ismert, hogy a kiállításon nem a legjobb, legértékesebb galambok kerülnek bemutatásra, mert ezeket a tenyésztők nem teszik ki az utazással járó legalább egyhetes tortúrának. Nagy vonzerőt jelent azonban az , hogy sok az eladó kisállat, s a szerencsés vásásárló azonnal elviheti a megvásárolt egyedeket, nem kell megvárni a kiállítás zárását.

            Az óriási kiállítási csarnokokban nem kis teljesítmény volt rátalálni a budapesti rövidcsőrű galambok ketreceire. Izgalommal vártuk, hogy örömöt, vagy csalódást fog-e okozni a bemutatott állomány. Mindkettőben volt részünk. Örültem annak, hogy 6 országból / Ausztria, Franciaország, Horvátország, Hollandia, Magyarország és Szlovákia / állították ki a tenyésztők a 86 db. budapesti rövidcsőrű galambot. Csalódás volt a galambok minősége, különösen egy francia tenyésztő 10 db.-os kollekciója, melynek egyedei nem hasonlítottak a budapesti rövidcsőrű galambra. Sajnáltam tenyésztőjüket, aki úgy gondolta, hogy galambjai a fajta értékes egyedei és 150 – 200 eurós áron szerette volna értékesíteni őket.

            A galambokat a német Andreas Oldak bírálta, akit a fajta kiváló tenyésztőjének és jó bírálójának tartok, de nem tudom, milyen megfontolás alapján minősítette a francia és egy deres kollekció galambjait megfelelőre és jó-ra. Úgy érzem, nagyot hibázott. Nem szabad ennyire elnézőnek lenni, lehet , hogy nem akarta megsérteni a galambok tenyésztőit, de azzal, hogy galambjaikat nem zárta ki, becsapta a tenyésztőket, a látogatókat és azt is, aki ilyen galambért kifizetett 200 eurót. Oldak bírálatáról még annyit, hogy más esetekben sem volt elég szigorú, a kiosztott 5 db. kiváló és 1 db. kitűnő minősítés közül szerintem 3 db. galamb nem érdemelte meg ezt a minősítést.

            Magyarországot e sorok írója, Dr.Czeglédy Pál és Kálmán József képviselte, 8 db. és 6 db. galambbal. Részt vett a kiállításon klubtársunk, Dr.Vedrődy Marián Szlovákiából 4 db. fehér színű rövidcsőrű galambbal.

            Oldak kiválóra bírálta Bachman Hans Ulrich / D / fekete hímjét, Siefert Jürgen / D / vörös hímjét, m,ely Európa Győztes lett, Dr. Czeglédy Pál vörös tojóját, melyek véleményem szerint maximum „ igen jó” minősítést érdemeltek volna. Kiváló és egyben Európa győztes lett Dr.Czeglédy Pál májszínű tojója. Ez egy nagyon kis testű, jól markírozott fejű, nagy , nyitott szemű galamb és annak ellenére, hogy az alsó ketrecsorban kapott helyet, minden ketrecénél megálló látogató előtt „ felvette” a pózt, parádézott, mutatta a fajta szépségét.

            Külön fejezetet érdemel a bemutatott 24 db. budai kék galamb, melyek közül 20 db.-ot Wohlgemuth Fred  / D /állított ki, biztosítva ezzel, hogy ebből a színváltozatból is Európa Győztest jelölhessenek. Egy galambját kiválóra, 1 db. ot pedig kitűnőre és Európa Győztesnek minősítettek. Galambjain látszott, hogy a tenyészetben komoly tenyésztői munka folyik. Nagyon homogén,  kicsi, szép színű galambok voltak, jól mutatták magukat. Kár, hogy valamennyiből hiányzott  a budapesti rövid csőrű galamb két olyan nélkülözhetetlen tulajdonsága, mint az fej erős markírozottsága és a nagy, nyitott szemek.

KLUBKIÁLLÍTÁS – CEGLÉD

A kiállítási szezont januárban a Cegléden megrendezett klubkiállítás zárta. Erre a kiállításra is a megszokottnál kevesebb galambot neveztek a tenyésztők. Hiányzott két rendszeres kiállítónk / Polecsák Sándor és Dr.Vedrődy Marián /, akiknek a galambok beszállítása, majd három nap múlva a hazaszállítás több , mint 1000 km-es autóutat jelentett volna. Nemcsak galambjaik, a Tenyésztő-

társak is hiányoztak nekünk, de megértem távolmaradásukat, melyet a magas költségekkel magyaráztak.

                A kiállításra 7 tenyésztő 66 db. budapesti rövidcsőrű galambot nevezett és hozott el. Bírálatukat  Barna István és M. Silver Sebro végezte. A kiállítás katalógusa tartalmazott néhány pontatlanságot és ha valaki a beszámolómat a katalógussal veti össze, néhány esetben más eredményt talál a beszámolómban, az utóbbi a hiteles.

            Budapesti díszgólyásból Kálmán József 9db. galambot állított ki, nem volt ellenfele. Két hímje kapott kiváló minősítést. Annak ellenére, hogy évek óta visszatérek rá, nem változik a helyzet: a gólyások nagy testűek, hosszú szárny-és kormánytollakkal rendelkeznek. Hiába van szép markírozott fejük, nem keltenek jó összbenyomást. Budai kéket két tenyésztő állított ki, összesen 12 db.-ot , ezek közül Kálmán József tojója és hímje lett kiváló. A budai kékek most is jobban tetszettek a gólyásoknál, kis testű, feszes tollazatú, a gólyásoknál rövidebb szárnyú és kormánytollú galambok voltak. Fejük markírozottsága is megfelelt. Ha csőrüket a gólyásokéval hasonlítom, a  gólyások egyenes csőre jobban tetszik.

            A 4db. különböző karakterű fehér közül Dr.Czeglédy Pál tojója kiváló lett, ezt a galambot bírálója túlértékelte, csak egyes résztulajdonságai / magas fejbúb, az egyenes csőr / tette feltűnővé.

A 11 db. sárga színű galamb az országos kiállításon látottnál magasabb színvonalat képviselt. Granyák Antal hímje és Kellner Lajos tojója kapott kiváló minősítést, de a tenyésztőknek nagyon tetszettek azok a galambok is, melyek egy-egy kormánytoll hiánya miatt csak 95 pontot értek el. A módosított Kiállításai Szabályzat lehetővé tette, hogy a bíráló ezeket a galambokat ne legyen köteles kizárni. Ez a szabályváltozás, mely a látogató számára nem érzékelhető hiba büntetését törölte el, a díszgalamb fajtáknál jelentősen emelheti a kiállítás látványosságát.

            A sárgáknál gyengébb minőségűek voltak a vörösek, melyekből 8 db.-ot mutattak be. Közülük Dr.Czeglédy Pál hímje lett csak kiváló, mely a fajtagyőztes címet is elnyerte. 9 db. májszínű között Kellner Lajosnak volt kiváló hímje és tojója. Vélemény szerint a fehér mellett ez a színváltozat volt a legheterogénebb. A 6 db. kiállított fekete közül két tojó kapott kiváló minősítést, az egyiket Dr. Czeglédy Pál, a másikat Kellner Lajos állította ki.

            Kellemes meglepetést szerzett a kiállított 6db. szívhátú galamb, melyek közül 3 db. tojó kiváló lett, sőt a fajtagyőztes tojó is közülük került ki. Ezt „történelmi” eseménynek lehet minősíteni, először fordult elő, hogy nagyobb jelentőségű kiállításon szívhátú galamb lett a fajtagyőztes. A H-7-09-42550 gyűrűszámú kék szívhátú tojó kis testű, jó fejű, szép, egyenes csőrű, elegáns, szabályos rajzú galamb. Elsőségéhez az is hozzájárult, hogy az egyszínűek között nem volt kiemelkedő tojó. Szándékosan nem jelöltem kiállítója nevét, mert  ez esetben a galamb kiállítója és tenyésztője nem azonos személy. A szívhátú színváltozat első győzelmét nem volna etikus csak a kiállító nevéhez kötni.

            A kiállításon kiosztottak  4 további különdíjat is. Ezeket Kálmán József díszgólyás és budai kék, Granyák Antal sárga és Dr. Czeglédy Pál fekete hímje kapta. Ez a tény, hogy valamennyi különdíjas hím galamb lett, bizonyítja, hogy a tojók ezen a kiállításon gyengébb minőségűek voltak.

            Végezetül fontosnak tartom felhívni Tenyésztőtársaim figyelmét arra, amit a két külföldi kiállítás kapcsán tapasztaltam: A külföldi tenyésztők az elmulasztott vérfrissítés miatt már nem tudják azon a színvonalon tenyészteni galambjaikat, mint 20 – 30 éve. Egyértelműen és elfogultság nélkül megállapítható, hogy a magyar tenyésztőknek szebb budapesti rövidcsőrű galambjai vannak, mint a külföldi tenyésztőknek! Az is egyértelmű, hogy a fajta jövőjéért is a magyar tenyésztők a felelősek. Nagyon nehéz feladat minden színváltozatot azonos karakterű galambok állományává alakítani, de nem lehetetlen. Ez a feladat vár az elkövetkező években nemcsak a Dr. Szécsényi István Rövidcsőrűgalamb Tenyésztő Klub Tagjaira, hanem a fajta minden kedvelőjére és nem utolsó sorban a bírálókra is.

                                                                       Dr.Czeglédy Pál