A budapesti rövidcsőrűgalamb tenyésztése a 21. században
Tenyésztők – galambok létszáma, tenyésztési tapasztalatok
Nagy örömmel várták a budapesti rövidcsőrűgalambok tenyésztői a 2016. évet, amikor az MGKSZ elnökségének korábbi döntése alapján a Galamb- és Kisállat Magazin kedvenceinket az „Év galambfajtája”- ként népszerűsítette. Nem csak a folyóirat hasábjain tehettünk galambjaink széleskörű megismertetéséért, hanem az év utolsó hónapjában lehetőséget kaptunk arra is, hogy Dabason az MGKSZ segítségével rendezett 5. budapesti – és bécsi keringő galambok Európa Kiállításán is bemutathassuk legjobb galambjainkat. Szaklapunk előző számaiban az elmúlt idők neves tenyésztőiről emlékeztünk meg, majd a mostani időszak klubtagjai mutatkoztak be. A neves galambászok mögött mindig nagyszámú, kevésbé ismert tenyésztő sorakozott fel. Ma szinte hihetetlen elgondolni, hogy 1968-ban az RGTE-nek 80 tagja volt. Sajnos a tenyésztők által akkor tartott galambok létszámáról még becsült adatot sem hallottam. Az ezredforduló előtt 1998-ban a rövidcsőrű klubnak már csak 21 tagja tartott budapesti rövidcsőrűgalambot és ez a létszám 2010-ig tovább csökkent, egészen 12 –főre. Örvendetes, hogy az utóbbi 3 – 4 évben a fajtát tenyésztők létszáma ismét emelkedni kezdett. 2016-ban már 22 budapesti rövidcsőrűgalambot tenyésztő klubtagot regisztráltunk, akik felméréseink szerint 350 pár tenyészgalambot tartottak. A szervezett tenyésztők mellett ugyanekkora mértékűnek gondolom a klubon kívüli tenyésztők összességét, állományonként többnyire 5 -10 pár galambbal. A tenyészállataik szaporulatát páronként és évente 3 db.-ra becsülöm. Ez évente akár 1500 db. fiatalgalamb lehet . Külföldi tenyészetekről nincs adat, de biztos, hogy számuk és méretük is jelentős.
A fenti adatok alapján úgy gondolom, hogy ekkora létszám mellett a fajta kihalásától még nem kell tartani. Úgy érzékeltem, hogy az egyszínű színváltozatok példányainak száma stagnál, míg a szívhátúaké rohamosan nő, a feketecsőrűek mennyiségében az utóbbi években feltűnő visszaesés tapasztalható. A gólyások versenye az elmúlt években három tenyésztőre korlátozódott, majd a 2016-os klubkiállításról már hiányzott ez a színváltozat. A többek által legkönnyebben tenyészthetőnek gondolt budai kék színváltozatnál is jelentős a tenyésztők és a kiállított galambok számának csökkenése.
Változatos képet mutat a tenyésztők állománya akkor is, ha színváltozatokként vizsgáljuk azok összetételét. Nincsenek egy-egy színre specializálódott, nagy létszámú állományok, a tenyésztők többsége legalább 6 – 7 színváltozattal foglakozik, tervszerűség nélkül, ötletszerűen párosítanak. Hiába ismertem meg sok jó tenyésztőt, tenyésztési módszereikről nem sokat tudtam meg, azt szokták mondani,”rokontenyésztést végeznek”, a bátrabbak, az utódot szülőkkel, nagyszülőkkel is párba tették. Kipróbált, bizonyíthatóan jó módszerről senki sem tudott beszámolni. Kivételt jelentett Németországban Horst Wasinsky, akinek gyakran 15 -20 pár gólyás tenyészpárja volt, s így vonaltenyésztés segítségével több évtizedig tagolódott állományokban rokontenyésztést folytattak, a frissítést a különböző színváltozatok párosításával oldották meg. Ilyen módon hosszú távra tervezni nem lehetett. A színváltozatok keveredése gyakran eredményezett - a fakult színek mellett - meghatározhatatlan színű egyedeket is. A fakóbb színek, de még a fekete csőrű színváltozat megjelenése sem tervszerű tenyésztés, hanem kényszerpárosítás / egy tartalék hímet és tojót összepárosítanak /, vagy véletlen idegen bepárzás eredménye volt. A fakó színek továbbtenyésztésére, azok finomítására az én ismeretségi körömben senki sem vállalkozott. A fekete csőrű feketéket Németországban megkedvelték, Manfred Schüder volt a legeredményesebb tenyésztőjük, az ő galambjai közül került néhány példány Magyarországra, melyek utódaival Gajdos Zoltán az utóbbi évek kiállításain eredményesen szerepelt.
A fenti áttekintés után megpróbálok a legjobb tudásom szerint tanácsokat adni, leírni, hogy mi a teendő. Meggyőződésem szerint az lenne a helyes, ha a tenyésztők személyenként kevés változattal foglalkoznának és egy-egy színből legalább 10 pár galambot tartanának, két-három kiugróan jó minőségű galambra építve tudnának vérvonal tenyésztést alkalmazni. Erre ma nincs vállalkozó. Marad a fajta küllemi változásra való hajlamára és a szerencsére épített párosítás. Mit ne tegyünk? Sokszor bebizonyosodott, ha a budapesti rövidcsőrűgalambok tenyésztői párba állítottak két egymástól távoli rokonságban álló jó minőségű galambot, az utódok többsége nagyon gyenge minőségű „orros”, hosszú csőrű egyed lett. Ezt állomány szinten is tapasztalhattam, amikor Huszár Tiborhoz kerültek Kovács László /konzerves / galambjai, az új összetételű párok utódai messze elmaradtak attól a színvonaltól, melyet Huszár Tibor sajátjaival az előző évben produkált.
Azoknál a tenyésztőknél viszont éveken keresztül jó eredményt láttam , akik néhány kiváló galambjukat nem egymással párosították, hanem az állomány átlagos példányaival. Az utódok továbbtenyésztése során, amikor már az állomány egyre több galambja rendelkezett az elején kiválasztott galambok génjeivel, nagy számban kaptak jó minőségű utódokat.
Felhívnám a kollégáim figyelmét Isztin Péter amerikai óriás posta tenyésztő írására, mely a Galamb- és Kisállat Magazin 2014 áprilisi számában jelent meg. Nagyon egyszerűen, egy kalaphoz hasonlította a galamb tenyészállományt és jelezte, hogy a kalapból csak azt tudjuk kivenni, amit beletettünk. Állományunk is olyan kalapnak tekinthető, melybe először bele kell tenni az általunk kívánatosnak tartott tulajdonságokkal rendelkező galambokat, mert csak ebben az esetben kapunk céljainknak megfelelő eredményt. Állítását én azzal egészíteném ki, hogy a nemkívánatos tulajdonsággal rendelkezőket el kell távolítani az állományból. Az iIyen nemkívánatos tulajdonságok a budapesti rövidcsőrűgalambok esetében a következők: orrosság, hosszú, vékony csőr, kicsi, nem nyitott szem, rövid láb, vastag nyak, nagy test. Úgy gondolom, hasonló módszerrel a budapesti rövidcsőrűgalambnál is lehet szép eredményeket elérni.
A fajta változásai
Több mint hatvan éve látogatom a galambpadlásokat, nézegetem a galambházakban tenyésztőtársaim különböző fajta galambjait. Ez idő alatt azt tapasztaltam, hogy a galambfajták nagy része óriási változáson ment keresztül. A legfeltűnőbb a testnagyság növekedése. A legkirívóbbnak a mezőre járó strasszer galamb változását látom, mely manapság olyan galambfajtává vált elveszítve röpképességének jelentős részét, hogy elődeitől való megkülönböztetése végett „óriás strasszer”-nek is nevezhetnénk. A testnagyság növekedése a budapesti rövidcsőrű esetében is tapasztalható. Ezt a galambok jobb takarmányozása, ásványi anyagokkal, vitaminokkal való ellátása eredményezte. A folyamat folytatódik azzal, hogy a nagyobb testű galambok nagyobb tojásokat tojnak és az ezekből kelő erősebb fiatalokat könnyebben lehet felnevelni, mint az apró tojásokból kikelőket. Ebből következik, hogy a nagyobb testű galambok utódai kerülnek többségbe a tenyészetekben. Egyes tenyésztők úgy gondolják, hogy a dajkagalambok „tömik túl nagyra” a fiókákat. Nem osztom ezt a véleményt, mert gyakran találkoztam olyan fiatalokkal, melyek leválasztásuk idején kicsik voltak, de nyolc-tíz hónapos korukra vedlésük után ezek is megerősödtek. A testnagyság növekedésére már húsz évvel ezelőtt is felhívtam a figyelmet, most úgy látom, hogy ez az akcelerációs folyamat megállíthatatlan. Sajnos a testnagyság növekedéséhez az utóbbi időben egy újabb változás is társult. Felbomlott a fej, nyak – törzs – lábak hármas tagozódásának egyenlő aránya. Ezek a galambok „gázlómadarakra” emlékeztetnek, fejlődésük egy olyan pályán indult el, mely a bécsi keringő galambok alakjához közelít. Ennek a torzulásnak mindenképpen gátat kell vetni. Beszámolhatok kedvező változásokról is: kiállításainkon alig látni rövidlábú, vízszintes testtartású, vagy plump galambokat. Ugyancsak eltűntek a lógó csőrű egyedek is.
A galambok testformájának változásához szorosan kapcsolódik a szárny – és kormánytollak hosszúsága. Régi tapasztalat, hogy a fiatalok az első vedlés során 1- 1,5 cm-rel hosszabb szárny- és kormánytollat növesztenek. Polecsák Sándor tenyésztőtársam a második vedlés után is tapasztalja az említett tollak további növekedését. Nem véletlen, hogy a legjobb fotók azokról a fiatal galambokról készülnek, melyek testükön az apró tollakat már kivedlették, a szárnytollak vedlése ötödik- hatodik tollnál tart és a kormánytollak között nincs olyan, amelyik a teljes hosszúságot elérte.
Egyes galambfajták tenyésztői a nemkívánatos tulajdonságok megszüntetése érdekében más galambfajtákkal való keresztezéssel oldják meg a problémát. Ez a megoldás a budapesti rövidcsőrűgalambnál úgy vélem, csak a rokonfajtákkal történő keresztezés esetén járható út. Az idegen fajtával való keresztezés olyan galambfajtánál, melynek fajtaleírása csak a fej – szem – csőr vonatkozásában 27 jellemző tulajdonságot határoz meg, nagyon felborítaná az eddig kialakított fajtajelleget. Megoldásnak talán a szelekció jöhet számításba, de ez is csak akkor lehet eredményes, ha valamennyi tenyésztő magáévá teszi ennek a nemkívánatos tulajdonságnak a kiküszöbölését.
Kiállítási beszámolóimban gyakran használtam a „karakteres” kifejezést a budapesti rövidcsőrűekkel kapcsolatban. Úgy hallottam, ez a kifejezés a galambászok számára nem egyértelmű. Ez a megjelölés az új európai szabvány szerinti fajtaleírás bevezetéséhez köthető. A régi fajtaleírásban testfelépítés, testtartás címen szerepelt két fogalom, mely kifejezte a galambok megjelenését és vérmérsékletét. Az új szabály szerint átalakított fajtaleírásban már csak „összbenyomás” kifejezés szerepel, lényegében ugyanezzel a tartalommal. Az „összbenyomás” megnevezés nem eléggé körülhatároltan adja vissza a régi fajtaleírásban használt kifejezések tartalmát és nem illeszthető be a galambok tulajdonságainak a leírásába. Azért szeretem a karakteres kifejezést használni, mert azt jelenti, hogy a galamb tetőtől-talpig olyan megjelenésű, mint amit az ideálrajz képvisel és a fajtaleírásban megkövetelt élénk vérmérsékletére is utal, mely szorosan hozzátartozik a megjelenéséhez. A kifejezés kiállítási bírálólapokon is alkalmazható a kiváló minőségű galambok előnyös tulajdonságainak felsorolásakor.
A Dr.Szécsényi István Rövidcsörűgalamb Tenyésztő Klub tevékenysége
2009 –ben úgy döntöttem, hogy életkorom és a 21. századi informatikában való járatlanságom miatt lemondok a klub vezetéséről, s a továbbiakban szakelőadóként tevékenykedek. Barna Istvánt választották ekkor a klub elnökének, míg a titkár Kálmán József lett. 2012- ben az előző időszak titkára, Kálmán József lett az elnök, s őt Virág Gábor segítette a titkári teendők elvégzésével. 2015-ben másodszor döntött úgy a klub tagsága, hogy az előző ciklus titkárát választotta elnöknek, Kálmán József a titkári posztot nem vállalta, így Gyura Ferenc révén még egy fiatal, agilis vezetője lett a klubnak. 2009 és 2015 között is zökkenőmentes volt a klub tevékenysége, jól rendezett kiállításokon, szép galambokat mutattak be a tenyésztők, de sem a kiállítók száma, sem a bemutatott galambok létszáma nem változott. Minőségi javulást a világos csőrű színváltozatoknál és a szívhátúaknál tapasztalhattunk. A 2015-ben választott vezetők nagy ambícióval láttak munkához. Változás a Fiatalgalamb bemutató Monorra való telepítése volt, a szeptemberi börze időpontjához igazítva, abban bízva, hogy nem csak a klub tagjai, hanem a börze látogatói is megtalálják rendezvényünket. Szerencsére a vezetők jó technikai háttérrel is rendelkeznek, a ketrecek szállítása, kiállítási terem berendezése, igényes katalógusok, oklevelek készítése nem okoz gondot számukra. A jó technikai háttérnek köszönhetően egyre több és jó minőségű galambfotó kerül be a szaklapunkba és az internetre. Úgy érzékelem, a vezetőknek nem anyagi hasznot hozó tevékenység, hanem egy költséges hobby a galambtenyésztés.
2016-ban tovább növekedett a Fiatalgalamb Bemutatón kiállított állatok száma, mely négy fajtából összesen 228 db. galambot jelentett. A budapesti rövidcsőrűgalambot kiállítók száma 15-re emelkedett, akik 133 db. galambot állítottak ki. A győztes címeket a régi tenyésztők szerezték meg, akik valamikor ugyanúgy hátul álltak a sorban, mint a mai fiatalok. Amikor 1987-ben a klub vezetését vállaltam, én sem számítottam eredményes tenyésztőnek, az akkori „öregek”-et nehezen lehetett megelőzni, hosszú évek teltek el, mire jöttek a kiállítási eredményeim. A mai fiataloknak is türelemre és kitartó munkára lesz szükségük, hogy sikeresek legyenek.
Napjainkra az IKC szép csendesen kihunyt. A neves tenyésztők jó része felszámolta állományát. Új nemzetközi budapesti rövidcsőrű szervezet megalakítására nem látok igényt és lehetőséget. Hiányzik egy idegen nyelven is jól kommunikáló, megszállott vezéregyéniség a tenyésztők közül. Az internet térhódításával könnyen elérhetik egymást, megismerhetik társaik galambjait, véleményt mondhatnak. Ez a tevékenység a kiállítások és a személyes találkozások iránti igényt is csökkenti. A személyes találkozások hiánya megnehezíti a tenyészállatok cseréjét, ez előbb – utóbb a külföldi állományok leromlásához vezet. Jelentős problémának tartom, hogy a külföldre irányuló galambkereskedelmet az EU állategészségügyi- és állatvédelmi szabályai megnehezítik
Amikor soraimat írom, éppen lezárult a Bécsi-és budapesti keringő galambok Európa Kiállításának nevezése. Kellemes meglepetés ért, 16 tenyésztő nem várt magas létszámban közel 170 db. budapesti rövidcsőrűgalambot nevezett. Dícséretes ez az aktivítás és a magas létszám rendkívül bíztató a fajta jövőjét tekintve és reményt ad arra, hogy a nagy létszám előbb-utóbb komoly minőségi javulást is von maga után.
Dr.Czeglédy Pál
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
