Papagájtáp és antibiotikumok adagolása néhány napos galambfiókáknak

Galambtenyésztő pályafutásom során gyakran találkoztam azzal a jelenséggel, hogy a kikelt fiatalok 2 – 3 nap alatt elhullottak. A leggyakrabban a költőpár nem pépelte meg a fiatalokat, vagy egy-két nap sikeres pépelés után a fiókák lesoványodtak és elpusztultak.

Az észlelt jelenségnek többféle oka is lehet. Az esetek egy részében a költőpárnál a kelés idején nem kezdődött meg a pépképződés, ezt az bizonyította, hogy pép helyett aprómagvakat öklendeztek a fiókák elé.

Leggyakrabban azonban azt kellett tapasztalnom, hogy a fiókákban van a hiba. Egy részükön szembetűnően mutatkoztak a kelésgyengeség tünetei. Ezeknek a fiataloknak nagy volt a hasa, feltűnően látszott a nagy sziktömlő / tojássárgája / mely nem kezdett el felszivódni, sőt az esetek egy részében a köldök sem záródott, utat engedve ezzel a baktériumos fertőzéseknek. A fiókák másik részénél baktériumos fertőzésre utaló jeleket lehetett észlelni. Ezek a fiatalok nagyon gyorsan soványodtak, éles hangon sipogtak. Hideg időben, amikor a fiókák kelés után fáznak,  környezetük iránt közömbösek, nem kérik, de nem is fogadják el a felkínált begytejet.

Megfigyeltem, hogy a kelés előtt jóindulattal betett tiszta fészektányér hőmérséklete sokkal alacsonyabb volt, mint a kivett tányéré, melynek még az alja is meleg volt, a kotlás alatt annyira átmelegedett. Ilyen esetben az újonnan betett fészektányér a fiókákat is le tudja hűteni.

A tenyésztők nagy része régebben is megpróbált segíteni az éhező fiatalokon. Főtt tojás sárgájával, másik galambtól elvett péppel és egyéb táplálékkal. Német tenyésztőbarátaim saját nyálukkal próbálták a kiszáradástól megvédeni ezeket  a fiókákat – nem sok sikerrel. A konzervatív állattenyésztés eszméit vallók nem csináltak semmit, azt mondták, ami nem életre való, azért nem kár, pusztuljon el. Hozzá kell tennem, abban az időben, amikor az állattenyésztők ezt az elvet kialakították, nem volt a kezükben semmiféle eszköz sem amivel segíteni tudtak volna a kevésbé életerős fiókákon.

Az utóbbi 20 évben e téren is nagyot változott a világ, tápok, takarmánykiegészítők, vitaminkészítmények tömege áll a rendelkezésünkre. Megváltozott az állattartás technológiája is, baromfiféléket mesterségesen, géppel keltetik, igényüknek megfelelő beltartalmú tápokon nőnek fel stb. A hobby állattenyésztők a nagytestű papagájokat is kézben, mesterségesen, speciális táppal nevelik fel. A galambtenyésztők közül Dr.Vedrődy Marián budapesti rövidcsőrűgalamb tenyésztő évek óta dajkagalambok nélkül papagájtápon neveli eredményesen fiataljait. A módszer egyetlen hátránya, hogy a kézben nevelt fiatalok egy része nem önállósul, nem kezd el enni, „választás” után elpusztul.

Sokféle nagyon hatásos antibiotikum is rendelkezésünkre áll az utóbbi időben. Ezek nagy része baromfifajtáknak készül, adagolásuk galambok számára nincs feltüntetve. A tapasztalatok szerint ugyanabban a dózisban galamboknak is adható, mint a baromfifajtáknak. Ez a gyógyszerek nagy részénél napi 1 ml/10 kg mennyiség. Galambok egyedi kezeléséhez nem találtam adatokat, ezért az előző adatból számoltam ki a néhány napos fiatalok kezeléséhez szükséges gyógyszermennyiséget.

A tenyésztők egy része fél az antibiotikumok adásától. Úgy tudják, a gyógyszerek károsítják a galambok veséjét, máját. Véleményem szerint néhány napos / 3 -6 / adagolás még nem okoz visszafordíthatatlan elváltozásokat, a fiatal állatok belső szervei gyorsan tudnak regenerálódni.

Az antibiotikumoknál toxicitásra utaló jeleket nem észleltem, még abban az esetben sem, ha szándékosan többszörösen túladagoltam a gyógyszert. Azt vallom, annak az antibiotikumnak van a legnagyobb káros hatása, melyet az állat nem kapott meg megfelelő időben és ezért elpusztult.

Az előbb felsorolt érvek alapján az a véleményem alakult ki, hogy be kell avatkozni a természet rendjébe, fel kell használni az új eszközöket, meg kell próbálni kijavítani azoknak a hibáknak a következményeit, melyeket a külső körülmények, vagy a tenyésztő gondatlansága okoz a galambfiókáknak.

Nyugdíjba vonulásom óta rengeteg időm van galambjaimmal foglalkozni, főfoglalkozású galambtenyésztőnek érzem magam. A fenti ismeretek és a tárgyi lehetőségek birtokában évek óta foglalkozom a néhány napos fiókák megmentésével. Az idő folyamán a beavatkozás kezdetét egyre közelebb vittem a kelés időpontjához. Most már kikelés után 5 – 6 órával bátran, rutinszerűen beavatkozom a fiókák éltébe.

A mesterséges tápláláshoz a belga Versele-Laga cég NutriBird A 21 készítményét használom, mely enzimeket, lactobacilusokat / probiotikum / is tartalmaz. Az A 19 jelzésű készítményük kevesebb, 19 % nyersfehérjét tartalmaz. Fontosnak tartom a használati utasítás betartását, az első napokban hígabb, majd egyre sűrűbb folyadék készítését, az előírt hőmérsékletű vízzel. Adagolásához a kistestű rövidcsőrű galamboknál az első napokban 2 ml-es műanyag fecskendőt használok, melyhez egy műanyag tőgykatétert csatlakoztatok. Később nagyobb fecskendőt és műanyag infúziós csövet használok. A régebben használatos kerékpár szelepgumi, mely egyébként nagyon jó lenne, csak kónusz-átalakítóval csatlakoztatható a mai

műanyagfecskendőhöz.

A tápot a nyelőcsövön keresztül lassan, óvatosan, türelmesen juttatom a begybe, vigyázni kell, ne sérüljön a torok, a fiókáknak legyen lehetősége lenyelni a tápot, ne kerüljön a légcsőbe. Soha nem töltöm tele a begyet, azt akarom elérni, hogy a fiatal a szülőtől is kérje az etetést. Az első napokban a híg táp két-három óra alatt kiürül, ezért érdemes gyakrabban ismételni, amíg a szülő nem segít be.  Előfordult, hogy öt napon keresztül etettem így fiatalokat, addig, amíg megfelelő dajkapárt találtam, mely folytatta a nevelést. Tudom, hogy nagyon kevés tenyésztő engedheti meg magának, hogy naponta többször viziteljen és besegítsen a fiókák nevelésébe, de ha naponta kétszer van lehetősége beavatkozni, azzal is sok fiókát meg tud menteni.

 Fel kell hívnom a tenyésztők figyelmét arra is, hogy a használatos eszközöket tisztán kell tartani, fertőtleníteni kell, ellenkező esetben fiókáról fiókára vihetünk át fertőzést. Ha egyidőben több fiagalambot etetünk, mindig a legfiatalabbal kezdjük és úgy haladjunk a korosabbak felé.

            Antibiotikumos kezelések

A papagájtáppal való etetést az esetek egy részében célszerű antibiotikummal kiegészíteni. Elsősorban azokra az esetekre gondolok, amikor a sziktömlő-visszamaradás kelésgyengeségre utal, ilyenkor ugyanis gyakori a baktériumos fertőzés is.

A baktériumfertőzés okozóját és gyógyszerérzékenységét célszerű kivizsgáltatni és annak alapján gyógyszert választani. Én leggyakrabban gentamicin hatóanyagú gyógyszert használok. Dr.Sólyom Ferenc kollégám szerint az általa végzett bakteriológiai vizsgálatok során kimutatott különböző kórokozók 90 %-a érzékeny erre a gyógyszerre. Kereskedelemben kapható a Vetrigent 5 injekció A.U.V. 100 ml., mely a gentamicin vizes oldata. A gyógyszer első forgalomba hozatali engedélyén még szerepelt 1ml./10 kg. adagolással ivóvízben baromfiaknak való javallat. A gyártó ezt a javallatot gazdasági okok miatt nem újította meg, ennek ellenére bátran alkalmazhatjuk.

A fiókák kezelésénél a gyógyszeradag kiszámítási alapja az, ha 2 ml-es fecskendőből 1,2 mm átmérőjű tűvel 1ml gyógyszer 50 cseppet ad ki. Ebből következik, hogy 1 csepp 0,2 kg / 20 dkg/ élősúlyú galamb kezeléséhez elegendő.

Mivel nem tartom toxikusnak a gyógyszert és csak néhány napig kell alkalmazni, a fentebb jelzettnél valamivel több gyógyszert is lehet adni. Elsősorban az alulkezelést tartom veszélyesnek a gyógyszer rezisztencia kialakulása miatt.

A fentiekhez hasonló módszerrel kiszámítható más gyógyszeroldat adagolása is. Igaz erre ritkán van szükség, mert a legtöbb szóba jöhető gyógyszer / pl. dyflocin, enrofloxacin / gyógyszer hasonló, 1ml/10 kg súlyra van kalibrálva.

Az antibiotikumokat ivóvízben szoktuk adagolni a galamboknak, mivel a fiókák önállóan nem isznak, fecskendő segítségével lehet a megfelelő mennyiséget a begybe juttatni. Nagyobb fiatalok esetében az 1 csepp/20 dkg élősúly arány könnyen betartható, de az sem okoz problémát, ha az 1 cseppet 10 – 15 dkg-os madárnak adjuk. A néhány napos fiókáknál a pontos adagoláshoz „törzsoldatot „ készítek egy csepp gyógyszerből és 10 ml vízből. Könnyen kiszámítható, hogy ebből az oldatból minden 1 dkg élősúlyra 0,5 ml oldatot kell adni. Ezt az oldatmennyiséget felhasználhatjuk a NutriBird-es papagájeleség elkészítésénél, de az is megoldás, ha ezt is fecskendővel juttatjuk a fióka begyébe.

Az antibiotikumos kezelést 5 – 6  napig szoktam folytatni,  ha ez idő után a fióka továbbra sem lesz egészséges, akkor sajnos selejtezni kell.

Nagyon fontos az antibiotikumos kezelés után probiotikumokkal helyreállítani a fióka bélflóráját. Ezt a legegyszerűbb a szülők ivóvizén keresztül, vagy gyógyszermentes nutribird készítménnyel, esetleg egyedileg fecskendővel adagolni. Az egyedileg adott néhány ml vizet elég  kissé meghinteni probiotikummal, pl. Laktifermmel.

A dajkagalambok alá helyezett fiatalok sorsát továbbra is figyelemmel kell kísérni, a délutáni órákban szoktam ellenőrizni a fészkeket. Ha ilyenkor éhes fiatalt találok, NutriBirddel ezeket is megetetem, segítek a dajkáknak. A besegítésre gyakran még 3 -4 hetes fiataloknál is szükség van. Ezt nem szabad elmulasztani, mert 1 -2 napos éhezés már komoly kondícióvesztést okoz.

Tudtommal a tenyésztők egy része nagyon sok energiát fektet a galambfiókák felnevelésébe különböző gyógyszerek alkalmazásával, nekik azt tanácsolom, hogy a bevált, vagy kevésbé sikeres gyógyszerezés mellé kiegészítésként iktassák be a galambok mesterséges táplálását a NutriBird készítménnyel. Véleményem szerint a sikertelen kezelés oka gyakran az, hogy a galambokat nem tudják megfelelően táplálni. A beteg galambok rendkívül gyors anyagcseréjük miatt lefogynak, elpusztulnak.

                                                          Dr.Czeglédy Pál