Galambjaink tollrendellenességeiről
Több, mint 15 évvel ezelőtt a Galambjaink című folyóirat 1989. évi 6.számában írtam először a budapesti rövidcsőrűgalamb tenyésztése során észlelt tollhibákról, s próbáltam felhívni a figyelmet arra, hogy ezeket az öröklődő hibákat meg kell próbálni kiküszöbölni.
Sokkolta a tenyésztőket az 1992-ben hozott új szabály, mely szerint az ilyen galambokat kiállításon ki kell zárni a bírálatból. Voltak tenyésztők, akik elfogadták ezt a döntést, mások nem, sőt neves budapesti rövidcsőrű tenyésztők Dr.Szécsényi Istvánhoz csatlakozva felhívást tettek közzé, melyben jelezték, hogy nem értenek egyet a tollak számlálásával, s szerintük a rövidcsőrűgalamboknak a rendszertanban új fajtacsoportot kellene létrehozni. Erről a problémáról és az általam követendő útról a Kisállataink című lap 1992. évi 11. számában írtam.
Az elmúlt évben a galambász sajtóban három tenyésztő is kifejtette véleményét ebben a témában nagy vehemenciával, de sok feltételezéssel, kevés példával és bizonyítékkal, olykor a részemről mindig is elítélt személyeskedéssel, ami a tárgyilagosságot is megkérdőjelezi. Mielőtt tapasztalataimat közzétenném, szeretném felhívni a figyelmét azoknak, akik az általuk tapasztalt tollhibákból öröklődési törvényszerűségeket kívánnak megállapítani, arra, hogy törvényszerűségeket csak objektív, minden behatástól mentes párosításból származó utódok alapján szabad megállapítani. Vagyis egyedi ketrecekben elhelyezett tenyészpárok utódainak vizsgálata alapján.. Ilyen kísérleteket csak megfelelő anyagi és technikai háttérrel lehet végezni. A galambtenyészetek nem ilyenek. Mindig megmosolyogtatott az a törekvés, amikor a szövetség galambtörzskönyv létrehozásán fáradozott. Ez a törzskönyv is csak akkor lehetne hiteles, ha a páronként elhelyezett galambok adatait tartalmazná. Aki sok időt tölt galambok között, az már tapasztalta, hogy párja után a földön guggoló tojót más hímek is „használják”, s gyakran a tojófészekben is talál olyan tojást, amelyről tudja, hogy nem az illető tenyészpáré.
Az új szabály elfogadása, 1992 óta törzskönyvemben minden olyan fiatalról, melynek megszámolhatók az elsőrendű evezőtollai és kormánytollai, feljegyzem ezek számát. Ez a 1994 év végéig 1408 fiatal galamb adatát jelenti. Úgy érzem, ennyi adat alapján kötelességem, hogy tapasztalataimról írjak, de mégsem jelenthetem ki, hogy törvényszerűségek birtokába jutottam.
Az 1989-es írásomban említett tollhiányok mellett azóta újabbakkal is találkoztam.1992-ben átvizsgáltam tenyészállományomat, a 62 galamb felénél találtam különböző rendellenességet, egyes egyedeknél több félét is. A vizsgálat eredményét a következő formában szoktam rögzíteni: egyik szárny elsőrendű evezőtoll – kormánytollak száma – másik szárny elsőrendű evezőtollak száma. Pl. 10 – 12 – 10. Ez jelöli az előírt tollak számát, ezt én komplettnek szoktam nevezni.
Az évek során a tollak számának következő változataival találkoztam:
9 – 9 – 9 10 – 11 -10 10 – 12 – 10 10 – 13 - 10
10 – 10 – 10 10 – 11 – 9 10 – 12 – 9 10 – 13 - 9
10 – 10 – 9 9 – 11 – 9 9 – 12 – 9 11 – 13 - 11
9 – 10 – 9 8 – 11 – 10 8 – 12 – 10 10 – 14 - 10
8 – 11 – 9 11 – 12 – 10 9 – 14 - 9
A fentieken kívül több esetben előfordult, hogy a szélső 12. kormánytoll kb. 1/3 nagyságú volt. Ezzel a rendellenességgel úgy tudom, még nem foglalkoztak a magyar galambtenyésztők, a bírálótestület véleményét sem ismerem erről a tollalakulásról.
Egyes tenyészpároknál az utódok sem egyforma tollképlettel rendelkeznek. Példának egy pár 8 fiatalját mutatom be, melyek közül 3 darab 10 – 12 – 10-es, 2 darab 10 – 11 – 10-es, a további 3-nál 10 – 13 – 10, 10 – 11 – 10, 10 – 10 – 10 a tollképlet.
A következő években arra törekedtem a párosításkor, hogy a hibás tollazatú galambokat csak komplett tollazatú egyedekkel párosítsam. A tollhibás galambokat, ha más hibájuk nem volt, nem szoktam selejtezni. Ezzel a tenyésztési technikával a következő 13 évben az alább felsorolt „eredményt” értem el:
|
vizsgált
|
komplett tollazat
|
hibás tollazat
|
|
év
|
darab
|
darab
|
darab
|
%
|
|
1992
|
90
|
51
|
39
|
43,33
|
|
1993
|
101
|
56
|
45
|
44,55
|
|
1994
|
137
|
79
|
58
|
42,33
|
|
1995
|
129
|
65
|
64
|
49,61
|
|
1996
|
109
|
73
|
36
|
33,08
|
|
1997
|
132
|
91
|
41
|
31,06
|
|
1998
|
128
|
90
|
38
|
29,68
|
|
1999
|
70
|
46
|
24
|
34,28
|
|
2000
|
112
|
89
|
23
|
20,53
|
|
2001
|
120
|
83
|
37
|
30,83
|
|
2002
|
152
|
107
|
45
|
30,66
|
|
2003
|
37
|
28
|
9
|
24,32
|
|
2004
|
91
|
61
|
30
|
32,96
|
Amint a számokból kitűnik, lényeges változás nem történt, csökkent ugyan a hibás egyedek száma, de rá kellett jönnöm, hogy ezzel a módszerrel nem lehet megszüntetni a hibákat. Azt tapasztaltam, hogy a komplett és hibás tollazatú egyedekből álló pároknak és a komplett tollazatú pároknak egyaránt voltak komplett és hibás utódai. Tehát a hibák recesszív módon öröklődtek.
Kirívó esetnek tekintettem, amikor olyan utódokkal találkoztam, melyeknek csak 8 elsőrendű evezőtolla volt az egyik szárnyában. Három ilyen egyednek megvizsgáltam szüleit, nagyszüleit és a dédszülőket is. Egy esetben mind a 14 előd komplett tollazatú volt, a második egyednél a 14 ősből egyetlen galambnak volt egyik szárnyában 9 evezőtoll, a harmadik esetben csak 10 elődnek ismertem a tollképletét, ezek valamennyien komplett tollazatú galambok voltak. Ezt a három galambot selejteztem, ezért nem tudom milyenek lettek volna az utódaik.
További érdekesség, hogy a dajkálásra használt postagalambok utódai között 15 kormánytollas galambbal is találkoztam.
Az állattenyésztés klasszikus szabályai szerint recesszíven öröklődő hiba esetén nemcsak a terhelt egyedeket, hanem ezek szüleit is / melyek legtöbbször komplett, hibátlan galambok / a tenyésztésből ki kell zárni. Kérdés, ezt melyik tenyésztő tudja megengedni magának?
Egyes tenyésztőkben felmerült a gondolat, hogy ezeket a hibákat bizonyos esetekben, pl. mindkét szárnyban 9 – 9 elsőrendű evezőtoll, nem kellene hibának tekinteni. Ezt a megoldást nem tudom támogatni, mert elképzelhető az evezőtollak számának további csökkenése, mely végül szélsőséges esetben a galambok röpképességének elvesztéséhez is vezethet.
Ha valakinek nincs szíve és lehetősége drasztikus selejtezésre, vezessen pontos kimutatást a tollak számáról, ha ez a galambjainak több nemzedékéről rendelkezésére áll, próbáljon meg úgy tenyészteni, hogy a lehető legkevesebb tollhiányos galamb legyen a felmenők között. Így elérhető a hibás egyedek számának csökkenése, de a hiba teljes kiküszöbölését ez esetben sem lehet várni.
Dr. Czeglédy Pál |
AJÁNLOM AZ OLDALT
